2015. szeptember 18., péntek

Prológus.



Mindenkivel előfordult már, hogy nem azt kapta, amit szeretett volna. Ez az eset nem egyszer történt meg velem. Sok tragédia ért az életben. Nem tudtam, miként is fogjak hozzá nagyvilághoz. Egyedül maradtam. Mindenkit megöltek, s mára csak pár ember van, ki segíteni tud. Harckocsik, rablók, és amit el lehet képzelni. Mindenkit ki akarnak iktatni. Tudósok vannak a háttérben. Olyanok, kiknek terveik, hogy egy új világot hozzanak létre. Mutánsokat fejlesztenek. A rengeteg kísérletek, amik nem sikerültek most holtan fekszenek. Apokalipszis van kialakulóban. Sorra fogják el a fiatalokat, hogy aztán beadják az injekciót nekik, megnézzék, túléli-e, vagy sem. Ha igen, azt egy mély barlangba zárják.  Éheztetik, szomjaztatják. A legerősebbet keresik. Azt, ki minden társát lemészárolva jut a csúcsra. Egy ember. Egy ember, kit a megmaradt gyámoltalanokra küldenek. Vagyis ránk. Meg kell mentenünk mindenkit. Nekünk, az életben lévőknek. Korunk érdektelen. Senkit sem kímélnek. Érzelmeinkkel zsarolnak, és bármire képesek tervük érdekében. Társunk egy hűséges állat. Mindenkinél más, és más. Az enyém egy farkas. neki köszönhetem, hogy még életben vagyok. Minden túlélőnek a segédje az, aki miatt még köztünk van. Állat - ember kapcsolat. Szoros, és megtörhetetlen. Mindennél erősebbek vagyunk együtt. Képesek leszünk legyőzni az alkotókat.